Nem gondolták, hogy elérheti őket a világhír. Ráadásul közel a hetvenedik életévükhöz.
Omara akkor még aktívan énekelt ugyan, de Ibrahim Ferrer már hosszú évek óta egy hangot sem, amikor az amerikai gitáros-producer Ry Cooder – akinek Buena Vista Social Club köszönhető –, megkereste őket. A kubai zene varázsa annyira átjárta zenei gondolkodását, hogy képes volt hinni abban, hogy néhány idős zenész előadásában a tradicionális „son”, a világon bárkit legalább annyira elvarázsolhat, mint őt. Csak attól hihette ezt, amit Kubában átélt. Amit ott magam is megéltem. Azt, ami talán a világon máshol nem is létezik: a zene az élet része. Az életük része. Lételem. Így napjaik megélésére a zene jelenléte nélkül nem is gondolnának. Nincs élethelyzet, amiben ne lenne helye. Ha valaki ezzel a háttérrel áll színpadra, más élményt okoz. Így aztán úgy lett, ahogy Ry Cooder gondolta. Omara és Ibrahim, Compay Segundo, Ruben Gonzalez egymás világhírének kovácsai lettek. Életérzés-muzsikálásukkal mindenkit elvarázsoltak.
A kubai zenészek új generációjának is rengeteget adtak.
Új élettel telítették meg a tradicionális kubai zenét, hogy azt többé hátrahagyni ne kelljen, hogy impulzusként gondolkodhassanak benne. Ahogy Roberto Fonseca, a kubai fiatal zenészgeneráció egyik jelentős alakja a két nagy öreget kíséri, gyönyörűen példázza, mit sikerült adniuk a fiataloknak. Fonseca zongorajátékából ugyanis az hallatszik, hogy azonos nyelvet beszélni - a zene nyelvét is - semmi más, csak megértés és szándék kérdése. Ez biztos. Ők már tudják, hogy a quizas, a talán erre nem vonatkozhat.
Itt hallgathatod meg a dalt: https://youtu.be/SEQpp2xvWY0?si=GEMt5sOHjxh7V8Sy
