2015. februárjában, egy nagyszabású gálakoncerten, a Los Angeles-i Nokia Színház színpadán, Stevie Wonder muzsikussága, zenei öröksége, szerző-előadói nagysága előtt tisztelegtek. A dalaival őt ünneplő előadói nagyságok produkciói között elhangzott méltatások egyikében volt egy mondat, aminek igazságába még belegondolni is elképesztő. Mert az akkor és ott kimondott egyszerű állítás olyan hihetetlen mértékre utal, ami valóban elképesztő. Főleg attól, hogy igaz: valószínűleg nincs ma a világon olyan muzsikus, akire Stevie Wonder ne lett volna hatással. Muzsikusi létének értékét egyértelműbben nem is lehetne kifejezni. Mert tényleg műfajtól, kortól, nemtől függetlenül hatott zenészekre azzal, ahogy a zenét érti, értelmezi, létrehozza, átadja.
Gyakorlatilag mindennel hat.
A hangjával, a stílusaival, az éneklésével, a dallamaival, a harmonizálásával, a ritmizálásával, billentyűzésével. Azzal, ahogy szájharmonikázik, ahogy minden ízében muzsikus. Akik ezek közül bármelyikkel megérintődtek, azzal egyben egy olyan viszonyítást kaptak, ami örökre meghatározza a zenéhez, zenéléshez való viszonyuk színvonalát.
Ami 2023-ban az ausztrál Voice színpadán történt, gyönyörűen példázza mindezt.
Marley Sola a meghallgatásra Új Zélandról, Stevie Wonder Ribbon in the Sky dalával érkezett. Azzal a dallal, amivel a színpadra lépésekor a neki még háttal ülő zsűritagok egyike, Guy Sebastian húsz évvel korábban versenyzőként az Australian Idol színpadán bemutatkozott. Az első pár, elénekelt hangjára, minden zsűritag felé fordult székével. Valamennyiüket lenyűgözte. Aztán az ott ülő közönséget, majd világszerte azokat a zeneszeretőket, akik a felvétel jóvoltából részeseivé lettek az itt is megosztásra kerülő pillanatoknak.
Stevie Wonder hatása - a világ másik végén élő és egészen más korosztályokból színpadra vágyó muzsikusokra -, magáért beszél.
Több, mint jó, több, mint szép, több, mint színvonalas.
Felemelő.
Így hangzik Guy Sebastian és Marley Sola rögtönzött duettje:
Azt nem hiszem, hogy bárkit önmagában már csak az ne lepné meg, hogy egy kilenc éves gyerek, Stevie Wonder zenéjét hallgatja, De, hogy énekli is. ráadásul kislányként még…
A kivételes muzsikus hatása, ami Jules énekléséből hallatszik az tényleg alig hihető, mégis igaz. Hallhatjuk milyen utat nyitott a kislány zeneiségének, az érzelmek hanggal való tökéletes kifejezésének.
Így énekelte Jules Halpern egy torontói home stúdióban a fiúktól épp hallott dalt, 2017-ben:
S így szól a Ribbon in the Sky, Stevie Wonder egy ritkaságnak számító koncertfelvételén:
