Mennyi előítélettel élünk? Rengeteggel - mondanám. Az emberek nagy része biztosan - mondanák elsőre a legtöbben, elsősorban másokra gondolva. Mert az olyan jól látható, hogy tényleg mennyien, de mennyien…
A tény, ettől még persze még tény marad: mindegy kiről, miről van szó, előítéleteket tapasztunk hozzá. Főleg, ha valaki valamivel az elképzeléseinken kívülre esik, ha számunkra bármilyen szempontból ismeretlent jelent, ha valaki olyan léptékeket mutat, amivel már nehezen tudunk mit kezdeni. A leggyakrabban persze épp abból születik előítélet, ha valakiből a kora, neme, származása, foglalkozása miatt, nem néznénk ki azt, amit tesz, amiért lép, amit létrehoz, amiért kiáll, amiben hisz, amiben minden feltételezhető ellenére jeleskedik.
Jackie Chan hosszú pályafutása során így is, úgy is szerezhetett már előítéleteket.
Hogy ez miről jutott ez eszembe?
A legutóbbi vele kapcsolatos hírről.
Operát rendezett.
Felmérhetetlen, hogy hányan láthatták a világon filmjeit. Mert, hogy közel százötvenben szerepelt. Neve, szerepei, eddig 5 billió dolláros globális box office hozamot eredményeztek. A filmtörténet egyik legnagyobb bevételt produkáló akció hősévé lett ezzel. Ráadásul nemcsak harcművészként, színészként, de producerként, rendezőként is megmérette már magát. Az operarendezéssel most végképp valami olyasmibe fogott, ami csak felhangosítja az előítéleteket. Az első reakciók biztosan nem azok voltak, hogy: tényleg? Ez fantasztikus. Hanem inkább ilyesmi: Jackie Chan? „Az a” Jackie Chan? Biztos? Nem kevered össze valakivel? Operát rendez? Puccini-t?
Márpedig ez történt.
„Az a” Jackie Chan, színpadra álmodta Puccini Turandot-ját.
Az operát, ami az idén ünnepli 100. születésnapját, s ami jó ideje Kelet és Nyugat kulturális találkozásának jelképe lett, egyfajta híd, melynek története egy képzeletbéli Kínában játszódik.
Rendezésében, a mű centenáriumának ünneplése május elején indult a Guangzhou városának operaházában tartott bemutatóval.
Puccini sosem járt Kínában. Sokáig nem tudták, hogy egy zenedobozból hallotta azt a kínai népdalt, a Mo Li Hua-t, a Jázmin virágot, amit szinte hangról-hangra beleszőtt a Turandot muzsikájába. Jackie Chan az újszerű rendezésben, a kínai kultúra elemeibe ágyazva, a dal és eredete most nagyobb hangsúlyt kapott.
A történetet pedig többféle látványelem különleges rétegzésével létrehozott színpadképbe helyezte. Megálmodott világában a főszereplők - ahogy ő mondja -, harcos inkarnációt kaptak. Turandot a Sárkány, Calaf a Ló szimbolikus megtestesülését, belső erejük, érzelmi világuk, vívódásaik, vágyaik, hitük kifejezéséhez.
Az operisták, az őket az autentikus harcművészet, a tai chi, a kung fu magasszintű mozgáskultúrájának esztétikumával körülvevő harcos megtestesülésekkel együttlétezésben szólaltatják meg Puccini örökérvényű zenéjét.
Jackie Chan rendezése mérföldkőnek számít Puccini százéves operájának történetében.
