Amikor a dolgok összeállnak, és épp egy olyan életszakaszt élünk, amikor valahogy mintha minden a kezünkre játszana és minden a vágyaink szerint alakul, s még olyasmi is megtörténik, amire a legmerészebb álmainkban sem mertünk volna gondolni, mi mást kívánhatnánk, mint amit Sting gazdag karrierjének csúcsán kívánt egyszer nagy nyilvánosság előtt: még, még, még. Ugyanebből kérek még. De vajon ez elég lehet-e ahhoz, hogy amire vágyik, bárki bármiből ne csak kapjon, de újra kapjon? Elég-e egy kérés, egy fohász, egy jókor elmondott ima, hogy ez megtörténjen? Hogy a vágyott helyzet, a siker, a megérkezett boldogság, a támogató együttállás, a jól élhető élethelyzet fennmaradjon? Hogy egy jó darabig kitartson. Mi kell ahhoz, hogy egy-egy, vágyaink szerinti, egyénenként akár teljesen más miatt jónak, kivételesnek, különlegesnek, szerencsésnek, ideálisnak ítélt helyzet ne múljon el?
Nem hinném, hogy sokaknak van rá válasza.
A keleti kultúrának sokkal inkább.
S, válaszaik egyszerűek.
Lehet, hogy mi amiatt vagyunk olykor-olykor híján egy odaillőnek, mert alapjában véve, azt feltételezzük, hogy valami bonyolultra, összetettre, nehezen megtalálhatóra, nem mindenki számára érthetőre kellene rájönnünk?
Ne tartsd, ne taszítsd - összegzi mondandóját Shi Heng Yi, a fiatal shaolin szerzetes, aki jó pár éve annak kötelezte el magát, hogy az évezredes tudásból rájutót a legszélesebb nyilvánossággal megossza.
Nagy, matt, sötétfa szemekből fűzött malával a kezében mondja ki, az egyszerű teendőt. A nyakából kivett imagyöngy magához húzásával, ott tartásával, majd a magától eltartásával szemléltetve, hogyan lendül ellentétes mozgásba bármi, az egyirányba való visszatartás után.
Egyszerű. Legalábbis annak tűnik. Értem – lenne rá szinte valamennyiünk első reakciója. Mert tényleg egyszerű, de értjük? S ha valóban értenénk, bármit is másképp csinálnánk? Még az sem biztos. Még ha pont azért illannak is el a vágyottan fontos dolgok, mert görcsösen ragaszkodunk hozzájuk. Olyan nehéz máshogy tennünk, még ha néha sejtjük is, hogy pont attól ér el bennünket annyi nem kívánt helyzet, érzelem, baj, szűkösség, szerencsétlenség, tehetetlenség, mert azokat folyamatosan távol akarjuk magunktól tartani. Pedig, ahogy szemléltette, olyan egyértelmű, magától értetődő az egész. Annyira, hogy okafogyott lenne bármiféle ésszerűsködés, akár összeszedett érvelés ellene. De egy más szellemben felnövekedettnek ezt kihagyni talán a legnehezebb. A megértés elé tolakodó azonnali érvelést, aminek kihagyása talán még a választalálásnál is nehezebbnek tűnik. Főleg mára, amikor úgy látszik, mintha a világon épp a mindenkinek mindenkinél mindent jobban kell tudnia korszak tetőzne. Így a legvalódibb tudások is méltatlan megmérettetésekbe keverednek. A tudás pedig másra való. Az épülésünk szolgálatára, nem győzelmeink kivívására.
Shi Heng Yi nekem kimondatlanul is ezt tanítja.
A negyvenhárom éves shaolin szerzetes meglepően mai utat jár. Barátságban van az Instával, a Tik-tok-kal, s minden lehetséges móddal, ami keresztül elérhet az emberekhez. Négyéves kora óta szigorú diszciplinákon át tanulta a test, a szellem, az elme összehangolását, az erényeket, az életet. A shaolin út elhagyhatatlan összetevőjével, a kínai gyógyítás elsajátításával együtt, ami nélkül a tradicionális képzés során, a harcművészet magas szintje megszerezhetetlen.
Ennek ellenére az ő útján is volt törés, de hamar sikerült értékes útravalójába belekapaszkodnia. Alapvető szándéka olyannyira megerősödött, hogy tudása megosztását millióknak lett képes közvetíteni. Amit megoszt, azt kívánja legyen minden emberi lény javára ma és mindörökre. Nem tartja meg magának a tudást és nem tart el tőle senkit. Ki érdemes rá, s mennyien érdemtelenek? Fel sem merül. Még azt sem mondja, hogy az ő útja az egyetlen út. Viszont ébresztgeti bennünk létünk magas szintre emelésének igényét, a test és lélek összehangoltságában.
Hogy könnyű-e az út? Nem.
Hogy hasznos-e?
Mesterire fejleszteni létezésünket?
A válasza egyszerű.
Mesteri az, ami a jártasság és mélyreható tudás mesteri szinten való, kontrollált kezelését engedi egy adott tárgyban, cselekvésben, helyzetben. A létezésünk is eszerint emelhető mesterszintre a test, a szellem és a lélek egységével.
Az út nyitva áll. Ahogy Shi Heng Yi újra meg újra jelzi: több is.
Csak egy hibát ne kövess el – mondja.
Hogy nem jársz rajta, ha bármelyikre ráléptél.
