Öröm. Elengedhetetlen. Mostanában azonban többször kiderül, nem találunk feltétlenül ugyanabban örömöt. Még az egymáshoz közelállók sem mindig. Azzal is többször össze kellett mostanában találkozni, hogy kifejezése, kimutatása sem feltétlenül esik mindenkinek jól.
De vajon miért?
Mi visz el bennünket egyre távolabb a zavartalan gyermeki örömtől, amit nyilván valamennyien ismerünk, mert kivétel nélkül megéltük. Azt a belülről fakadó örömöt, ami önkéntelen mosolyt csal az arcunkra. Amihez sem meglepetés, sem ajándék nem kell.
Lehet, hogy az öröm megélése amiatt változott, mert az örömokozásunk elvárásokkal terhelt lett? Sokszor azért nem reagálnak rá úgy, mint gondolnánk? Az zavar bele a természetes megélésébe?
Megannyi felmerülő kérdés, olyasmivel kapcsolatban, amiről nem is gondolnánk, hogy máshogy is lehet, mint csak jól.
Hisz nem csak saját örömünket jó megélni. Végtelenül jó érzés meglátni a másikon, hogy öröme van. S nyilván, ezért is akarunk oly sokszor örömöt okozni, ha sután, ha oda nem illőnek tűnőn is. Mert akárhogy is van: az öröm, elengedhetetlen.
Akik beszélhetnek:
Katona Klári, előadóművész, író
Kocsis Tamás, görögkatolikus pap
Szabó Brigi, újságíró
Az örömről szóló Másképp podcastot itt hallgathatod meg:
